Szövött shibori

A shibori olyan, japán eredetű textilfestési eljárások gyűjtőneve, amely során kötözéssel, csavarással, varrással, a rétegek fizikai összenyomásával akadályozzák meg a festék anyagba jutását - az összepréselt részek világosak maradnak, csak az anyag többi részét éri a festék -, így hozva létre mintákat a textilen.

A szövött shibori lényege, hogy a textil szövése során olyan technikai szálakat szövünk az anyagba, amiknek az összehúzásával érjük el a textil szoros ráncolódását, így előkészítve a festésre. A szövött shiborinál az összehúzásra szánt szál különbözik a szövet testét képező szálaktól: nagyobb szakítószilárdságú, sima felületű, hogy bírja az erős feszítést és szorosan megtartsa a ráráncolt anyagot a festés során.

Az így megfestett szövetből az összehúzásra szánt technikai szál végül el lesz távolítva, a textil alapanyagától és a beszövés technikájától függően akár nyom nélkül, akár egy diszkrét lyuksort hagyva maga után, ami maga is díszítőelemként funkcionálhat.

A szövött shiborinak két nagy csoportja van: a behúzás lehet vetülékes és láncfonalas irányú. A vetülékesnél néhány soronként, előre meghatározott rend szerint (vagy éppen spontán ritmusban) szőjük be - nem meglepő módon vetülékként - a vendégszálat, és keresztirányban lesz összehúzva a szövet. A láncfonalasnál már a felvetésben jelen vannak az összehúzásra szánt technikai szálak, a szövés normál módon történik, a textil pedig e kitüntetett láncfonalak mentén, hosszában lesz összeráncolva. Én az utóbbi technikát próbáltam ki egy minimalista asztali futó kedvéért.